Korábban a gyerek gokartoknál volt bowdenes megoldás, azt leszámítva már régebben is a hidraulikus fékek voltak a használatosak. Felépítését és működését tekintve mind hasonló. Egy munkahengert működtetünk a pedállal, ami a fékfolyadékot mozgatva, a féknyeregben található dugattyúkon keresztül a fékbetétet a féktárcsának nyomja.

A legtöbb gyártó egy munkahengerrel szereli a gokartját és a fékcső elágaztatásával oldja meg a 2 dugattyú működését. Az OTK kivétel, két munkahengerrel külön-külön mozgatja a hátsó dugattyúkat. A többi gyártó a két munkahengert akkor használja, ha első fék is van a gokarton (váltós kategóriák). Néhány évig kézi működtetésű első fék is volt használatban, bár személy szerint annak a célját nem értettem. A gokartban nevelkedő fiatalokat semmilyen később használható képességhez nem segítette hozzá. Ahhoz, hogy igazán hasznos tudjon lenni, jelentős mennyiségű gyakorlást is kívánt a használata.

Manapság tehát a lábbal működtetett hidraulikus hátsó, egy tárcsás fék a használatos. A váltós kategóriákban ezen kívül az első két kereket plusz 1-1 tárcsával fékezik.

Fékbetét tekintetében több féle keménységű/puhaságú megoldással találkozhatunk. Megvannak a bevált megoldások, ami függhet a hőmérséklettől, a pálya karakterisztikájától, illetve a versenyző felkészültségétől vagy saját igényeitől.

A munkahengert a pedál egy rúddal működteti, amivel párhuzamosan egy biztosító bowdent is kötelező felrakni, hiszen a féknél nem lehet egyetlen elemre bízni a biztonságunkat.
Működési elvét ez az egyszerű animáció szemlélteti: